A halál fölött lebegek,
lelkem bolyongó szerkezet.
A szívem ütemet diktál,
szellemem lassan reagál.
A víz alattam méreg,
az alakom fodrozódik mélyre.
Senki nem keres már,
végleg elveszek hát.
Az álmaimban él
Álmaimban csak téged látlak,
téged, ki nem is létezel,
csupán álmomban talállak.
Álmaimban csak téged vágylak,
a valóságban nem lellek,
remélem egyszer megtalállak.
A halál gondolata
Sokszor azon gondolkodom,
hogy a halál vajon milyen érzés?
Meleg? Hideg? Kedves? Barátságtalan?
Fájdalmas? Kellemes? Semleges?
Ha meghalnék, vajon kinek hiányoznék?
Tudom sokaknak nem,de kíváncsi vagyok.
Sokszor gondolok a halálra,
a fájdalomra, a sérülésekre,
amit mások okoznak nekem.
A kín, ami emészt miattuk,
a bánat, a visszafordíthatatlan
dolgok miatt, amik megtörténtek.
A halál enyhítené ezt?
Vagy csak fájdalmasabb lenne?
Viszont, biztos csak gondot okoznék másnak,
még ezzel is, nem csak
a puszta létezésemmel.
Halál, jó vagy rossz dolog?
kinek fájna jobban a halálom?
Végrendeletként mit hagyjak hátra?
Kérdések egymás után, elegem van!
Az élet egy nagy átverés,
csak szenvedés, utálom az esélyt,
amit Isten adott, hogy élhessek...
Megéri élni e földön?
hisz több a fájdalom, mint az öröm!
A mosoly, mi hazug álarc!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése